Mindenki máshogy definiálja a kikapcsolódást. De a többségnek a kikapcsolódás az egy átlagos hétköznap csúcspontja. Az aktív- és a passzív időtöltés szerelmesei is a magukra fordítható idő elkérkezését várják, de elképesztő, hogy mennyire eltér, hogy ki mivel tud kikapcsolódni…
Egy programozó haverom, aki otthonról dolgozik, csakis akkor tud kikapcsolódni, amikor kimozdulhat a lakásából. És mindenféle fizikai „aktivitásért” él-hal. A konditeremért, a hétvégi outdoor-programokért, és végképp az olyanokért, amikhez napokra elmehet otthonról – síelés, pecatúra, ő minden ilyesmire „befizet” –. Én pont az ellenkezője vagyok: nekem az a kikapcsolódás, ha hazaérve a kanapémon fetrenghetek, de persze ehhez mindig párosul valami.
Nemrég vettem egy játékkonzolt, ami új lendületet ad most az otthoni kikapcsolódásnak. Előtte 80%-ban mindig filmeket néztem. Vagy esetleg zenét hallgattam. Évente azért van egy-két könyv is, ami érdekel, azokat is elolvasom mindig, és nagyon üdítő tud lenni számomra egy-egy jobb regény. De nekem a lényeg, hogy végre hazaérjek a munkahelyről és otthon szórakozhassak. Nekem többnyire csak ez a kikapcsolódás. Oka lehet ennek, hogy ugye én nem otthon dolgozom, de az is, hogy kültéri munkát végzek, ami részben fizikai munka. A lényeg, sokat-jövök megyek, jó néha kicsit végre otthon megnyugodni. Sőt nem is kicsit, hanem nagyon jó és nagyon sokat is csinálnám, ha nem kéne dolgozni…
Sokat gondolkodom az említett haverom hozzáállásán: vajon neki pont a saját otthona egy riasztó dolog, ahol mindig dolgozni kell??? Hogy lehet így létezni, hogy a saját lakásodból szinte „elmenekülsz”, amint teheted? Persze, nekem is van természetesen jó kis outdoor-kalandom azért! Egészen „kocka” vagyok, de volt egy stranddá alakított bányató mellett egy netes találkozó pár éve, nyáron, egy „játszós” csoportnak, ahol ott kellett lakni 3 napig. Hogy ismerkedjünk élőben is… Két éjszaka mindössze, több talán nekem már nem is esett volna jól, de az azért így pont jó volt! És emlékezetes maradt. Beszélgettünk, szalonnát sütöttünk első és második este, napközben fürdés a tóban, sakk és fagyizás. Egyszer még körbe is jártuk a környéket egy minikirándulás keretében. Vallom, hogy ha nem kell egy hétig is ott lenni, még a legbezárkózottabbak is tudják élvezni az ilyesmit, mert az emberben mélyen benne lakozik egy táborozó, szabad ég alatt élő/lakó lény. Ha vannak itt sorstársaim, hozzátok szólok: higgyétek el, egy-egy rövidebb hasonló dologra érdemes rávennetek magatokat. Persze, nem mindegy a társaság sem (sőt nagyon nem mindegy), de ha akad abból kedvetekre való, éljetek a lehetőséggel. Kis mértékben semmiből nem árt meg a „jó” – hogy egy kicsit kifordítsam ezt a szólás-mondást. De biztosan értitek és el tudjátok fogadni ennek az igazságtartalmát.